Feléledő szélsőjobb, újjáéledő NDK, szárnyra kapó kis- és szárnyaszegett nagypártok, nyugatnémet Jamaica, de még mindig Merkel az úr a házban.
1. Feléledő szélsőjobb
A német választások egyik legfontosabb fejleménye az AfD, vagyis az Alternatívát Németországnak előretörése. A 2013-ban alakult, akkor a Bundestagba még be sem került radikális jobboldali párt 12,6 százalékos eredményével a harmadik legnagyobb erő lett a német törvényhozásban. Habár a törések már rögtön a választások után megmutatkoztak a párton belül, azért kellemetlen perceket okozhatnak Angela Merkelnek. Az AfD főleg a volt keletnémet területeken tört előre, Szászországban és három szászországi körzetben első helyet szerzett, de a többi keleti tartományban is második lett. Az olyan gazdag nyugati tartományokban, mint Hamburg, Észak-Rajna–Vesztfália vagy Schleswig-Holstein viszont alig rúg labdába.
A német választások eredménye a pártok támogatottságát tekintve. Két párttal több a Bundestagban
2. Újjáéledő NDK
A volt NDK területén nemcsak a szélsőjobb, hanem a szélsőbal is erős. A volt Kelet-Berlin négy körzetében első lett a párt; Gregor Gysi például, aki még a keletnémet kommunista pártban kezdte pályafutását, a maga körzetében 39,9 százalékot szerzett, de Lipcse második választókörzetében is győztek. Ha a volt NDK kiválna Németországból, meglepő pártstruktúra jönne létre: a CDU a második legerősebb AfD vagy a harmadik legerősebb Baloldal nélkül nem tudna kormányt alakítani. Keleten az SPD rendkívül leszerepelt, a liberálisok (FDP) jóval gyengébbek az országos átlagnál, a zöld (Die Grünen) alternatíva pedig mintha nem is létezne. A szocializmus szelleme még majd’ harminc évvel később is kísért a volt NDK-ban: az Európai Unión belüli sokszor emlegetett törésvonal valójában a régi Vasfüggöny mentén, így Németországon belül is húzódik. A volt NDK pártszerkezete sokkal jobban emlékeztet a magyaréra, mint az össznémetére: egy vezető jobboldali párt és egy szélsőjobboldali második erő mellett több kis baloldali, liberális és zöld párt lézeng.
A keletnémet tartományok választási eredménye. Második az AfD, harmadik a Baloldal
3. Szárnyra kapó kis- és szárnyaszegett nagypártok
Mind a CDU/CSU, mind az SPD 1949 óta a legrosszabb eredményét érte el. Az SPD 20,5 százalékos eredményével már inkább középpártnak mondható, és még a Bajorországban megdönthetetlennek látszó CSU is meglepően gyengén szerepelt. A kereszténydemokraták 8,6, a szociáldemokraták 5,2 százalékot vesztettek négy éves koalíciós kormányzásuk alatt. Sem Merkel, sem Seehofer, sem Schulz nem örülhet hát. Örülhet viszont az AfD, és örülhet a liberális FDP is, amely 6 százalék plusszal a negyedik legerősebb párt lesz a Bundestagban, és újra kormányra kerülhet. A Zöldek és a Baloldal minimálisan javított négy évvel ezelőtti eredményén.
Nyertesek és vesztesek. A kormányzó nagypártok érzékeny veszteségeket szenvedtek
4. Nyugatnémet Jamaica
Ha a legvalószínűbb forgatókönyv válik be, és Jamaica-koalíció alakul, azaz Merkel a Zöldekkel és a szabaddemokratákkal kormányoz majd együtt, erőteljesen a nyugati választók preferenciái érvényesülnek. A Zöldek és a liberálisok ugyanott erősek és ugyanott gyengék ugyanis: gyakorlatilag minél gazdagabb egy körzet, annál inkább választja a liberális és a zöld alternatívát. A szegényebb területek lakosai így még kevésbé érezhetik maguknak a kormányzást, ami a szélsőjobb és a szélsőbal további erősödéséhez vezethet, és tovább élezheti Kelet és Nyugat feszültségét.
Választási eredmények a nyugati tartományokban. Jóval kiegyenlítettebb a kispártok küzdelme
5. Még mindig Merkel az úr a házban
Bár Angela Merkel számára sok szempontból kudarc a választás, és egy Jamaica-koalíciót sem lesz könnyű sem összehozni, sem összetartani, még mindig ő Németország megkérdőjelezhetetlen vezetője. Legnagyobb ellenfele, Martin Schulz bizonyos értelemben még nagyobbat bukott, mint ő; a szocdemekből, a szélsőbalból és a szélsőjobból álló ellenzék pártjai pedig inkább harakirit követnek el, minthogy egymással összefogjanak. Valószínűleg a koalíciós partnerek megzabolázása nagyobb kihívások elé állítja majd a kancellárt, mint az ellenzékkel folytatott küzdelem. Az AfD bekerülésével és az SPD középpárttá gyengülésével Merkel pártja egyfajta centrális erőtér pozícióba került: a kispártok mindegyike jóval messzebb áll egymástól, mint mindegyikük az uniópártoktól, az egyetlen nagypárt lényegében a CDU/CSU maradt. Az viszont biztos, hogy Merkelnek egy egyre megosztottabb Németországot kell majd vezetnie.
Az egyes körzetek győztesei. A CDU/CSU elsősége megkérdőjelezhetetlen
(A grafikák forrásai: tagesschau.de, heute.de)
