Reneszánsz kori Habony Árpád vagy az egyeduralom veszélyeire figyelmeztető gondolkodó – avagy hogyan olvassunk Machiavellit?
Niccolò Machiavelli A fejedelem című könyve az egyik, ha nem a leghatásosabb mű, ami valaha kikerült politikai gondolkodó tollából. Szerzője egyszerre volt pengeéles eszű és szisztematikusan gondolkodó teoretikus, és egyszerre a gyakorlat embere: évtizedekig töltött be fontos politikai tisztséget szülővárosában, Firenzében, amely a reneszánsz Itália egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb városállama volt. Követként a XVI. századi Európa számos királyi és hercegi udvarába bejárása volt, Firenzében pedig a legkülönbözőbb politikai hatalmakat szolgálta ki.
Firenze Machiavelli idején. A reneszánsz Itália leggazdagabb városállama volt, élén a Medici-családdal
Bár kevés időt börtönben is töltött, jórészt tudta, hova kell állni, ha meg akarta őrizni pozícióját, netalántán életét. Fő művét, A fejedelmet 1513-ban, börtönből szabadulva írta, és Firenze új uránál, Lorenzo de Medicinél akart jó pontot szerezni vele. Ez a könyv, amellyel írójának egyetlen célja az volt, hogy megszerezze az új uralkodó kegyét, a politikai gondolkodás leghíresebb és leghírhedtebb művévé vált, egyben minden jelen- és jövőbeli uralkodó nélkülözhetetlen kézikönyvévé. Nóvumát az adta, hogy míg Szókratésztől Aquinói Szent Tamásig a jó kormányzás kritériumát a nép javában keresték, addig Machiavelli mintegy kopernikuszi fordulatot hajtott végre, és az uralkodó számára adott tanácsokat arról, hogyan őrizheti meg hatalmát akár hazugságok, gyilkosságok árán is.
A fejedelemben a legtöbbször emlegetett és legtöbbször példának hozott szereplő az a Cesare Borgia, aki apja, VI. Sándor pápa révén lett a reneszánsz Itália egy jó részének uralkodója. Machiavelli testközelből figyelhette meg a jobbára Valentino herceg néven emlegetett ifjabb Borgia zseniális hatalmi húzásait, és ezeket ajánlotta az utókor számára is. A Borgia-család a bűn és a fertő szimbóluma lett nemcsak a kortársak, hanem az utókor számára is – láthatjuk ezt a nálunk is népszerű (és Magyarországon forgatott) Borgiák című sorozatban is, amelyben Machiavelli alakja is többször feltűnik Cesare Borgia segítőjeként.
Cesare Borgia. A fejedelem prototípusa
A filozófus nevéből képzett machiavellizmus mintegy szitokszóvá vált: természetesen egyetlen uralkodó sem akarta elismerni, hogy nagyon is hatékonyak azok a módszerek, melyeket Machiavelli tanácsol nekik. Olyannyira, hogy Nagy Frigyes porosz király külön cáfolatát is adta A fejedelemnek Anti-Machiavelli címmel. Mások, így például Rousseau viszont azt gondolták, Machiavelli éppen az alattvalóknak ad tanácsokat arra, hogyan ismerjék fel az egyeduralom veszélyeit, ezért a zsarnoki kormányzásról írott mű valójában a köztársaság melletti szózat. Habár Machiavelli valóban írt egy könyvet a köztársaságról is Beszélgetések Titus Livius első tíz könyvéről címmel, A fejedelem valóban az, aminek látszik: jótanácsok kezdő egyeduralkodóknak.
Az alábbiakban Machiavelli hét ilyen jótanácsát mutatjuk be:
Niccolò Machiavelli. A legellentmondásosabb politikai gondolkodó
- Úgy árts az embereknek, hogy ne kelljen félned a bosszútól!
Tudvalevő, hogy az emberek megbosszulják az apróbb sérelmeket, mivel a súlyosakat nem tudják; ezért vagy dédelgetni kell, vagy elpusztítani őket: az embereknek úgy kell ártani, hogy ne lehessen félni a bosszútól.
- A sérelmeket egyszerre kövesd el, a kedvezményeket viszont apránként adagold!
Egy ország elfoglalásakor a hódítónak számba kell vennie, milyen sérelmeket kénytelen elkövetni, s egyszerre kell megtennie valamennyit, nehogy megismételni kényszerüljön, s így biztonságot adhat az embereknek, és kedvezésekkel megnyerheti őket. (…) A sérelmeket mind egyszerre kell elkövetni, mert így kevésbé érzik őket, és kevésbé bántanak; a kedvezéseket pedig apránként kell adagolni, hogy jobban éreztessék hatásukat.
- Végeztesd el mással a piszkos munkát, majd tedd őt felelőssé mindenért!
Cesare Borgia az egyik hírhedt trükkjét Romagna elfoglalása után vetette be, amely terület előző urai kaotikus vezetése alatt „a rablás, a viszály és az erőszak minden elképzelhető formájának” terepévé vált. Borgia egyik hadvezérét, a kegyetlen Remirro de Orcót tette a tartomány urává, aki rendesen gatyába is rázta Romagnát. Mikor elérkezett a konszolidáció ideje, a herceg tudta, hogy az alattvalók a kegyetlenkedéseket nem fogják egyhamar elfelejteni, ha nem ad nekik elégtételt az elszenvedett sérelmekért, ezért az általa kinevezett helytartóval vitette el a balhét:
Az első alkalmat felhasználva, egy szép reggel Cesena terére két darabban tétette ki őt, egy doronggal és egy véres késsel mellette. A kegyetlen látvány a népet döbbenettel és egyszersmind elégedettséggel töltötte el.
Machiavelli (Julian Bleach) és Cesare Borgia (François Arnaud) a Borgiák című sorozatból
- Az alattvalók inkább féljenek, mint szeressenek!
Inkább támadnak az emberek olyan valaki ellen, aki megszeretette magát velük, mint akitől félnek; mert a szeretetet a hála köteléke tartja fenn. Mivel azonban az emberek nyomorultak, valahányszor önnön hasznuk úgy kívánja, elszakad a kötelék; ám a félelmet a büntetéstől való rettegés tartja fenn, és ez soha nem hagy el téged.
- Ne tartsd meg az adott szót, ha az károdra válik!
A bölcs uralkodó ne legyen szótartó, ha ez a magatartás kárára válik, s ha az okok, melyek miatt ígéretet tett, megszűntek. Ha az emberek jók lennének, ez az elv kárt okozna; de mert gonosz indulatúak, nem tartanák meg adott szavukat veled szemben; így hát neked sem kell megtartanod velük szemben.
- Olyannak mutasd magad, amilyennek az emberek látni akarnak, de légy olyan, amilyen ők!
Mindenki azt látja, milyennek mutatod magad, s csak kevesen érzik meg, milyen vagy valójában; s ezek sem mernek a többség véleménye ellen szólni. (…) Ha az a közösség, amelyikre szükséged van hatalmad fenntartásához, romlott, annak a jellemét kell követned, hogy eleget tehess neki.”
- Legyenek jó tanácsadóid, de mindig te kérj tanácsot, soha ne hagyd, hogy ők adjanak!
A fejedelemnek mindig tanácsot kell kérnie, de akkor, amikor ő akarja, és nem amikor mások akarják; sőt el kell vennie a kedvét annak, aki tanáccsal akar szolgálni valamiben, amikor nem kérdezte a véleményét.
(Az idézetek Lutter Éva fordításából valók.)
